Beszámoló

A csoportmunka nagyon jól működött közöttünk, arányosan osztottuk fel egymás között a feladatokat. Szerencsére voltak olyan feladatok is, amelyekben akár ki is tudtunk teljesedni (például a Nyugat egy számának kritikája, az interjú, vagy a stílusirányzatok különböző művészeti ágakban való bemutatása), tehát úgy gondolom találhattunk érdeklődésünknek megfelelő témákat is. A feladatok ütemezéseiben sem voltak gondok, továbbá könnyedén meg tudtunk egyezni mindig egy-egy feladat felosztásáról. Hasznosnak találtam ezt a munkát, mert így könnyebben megismerhettük Ady munkásságát, korának jellemzőit. A kutatómunka ránk volt bízva, így hatékonyabban tanulhattunk belőle, mint egy előre kiadott szövegből. Személy szerint örültem, hogy újra csoportban dolgozhattunk, mert így tudtuk segíteni egymást, ezáltal gyorsabb volt a munkafolyamat.


Kiegészítések a csoport többi tagjának oldalain:

http://anna0910.blogspot.hu/
http://minimalac.blogspot.hu/
http://rekus667.blogspot.hu/
http://someonewithnoname111.blogspot.hu/

5) Egy 19. századi filozófiai irányzat rövid bemutatása

Marxizmus

A Marxizmus Karl Marx nevéhez fűződik. Ő úgy vélte, a vallás "annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette". Tehát a vallást egyfajta hiánypótlóként ábrázolja. Marx úgy vélte, hogy fontos a valláskritika, mégpedig azért, mert a vallás a "nép ópiuma", tehát fel kell nyitni az emberek szemét, észhez kell őket téríteni. Ugyanakkor találhatunk tőle pozitív gondolatokat is a vallásról: "A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme." Rövidebben: a vallás az emberek erőadója, ösztönzése és reménye.

4) Egy Ady-vers bemutatása

Ady Endre: Léda a hajón

Hurráh, jön az Öröm hajója

És hozza Lédát már felém.

Virágos, pompás szőnyegén,

Én asszonyom, már látlak, látlak:

Hajadban a vérvörös rózsa.

Ugye kivánsz? Én is kivánlak.

Hurráh, mi rég nem láttuk egymást.

Óh, jaj, szédülök itt a parton,

Óh, jaj, most mindjárt itt leszel,

Kérdezlek majd és kérdezel

És összecsap két szomju-lélek

És fejemet kebledre hajtom.

Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek.

Óh, jaj, mi rég nem láttuk egymást.

Ady és Léda szerelme elválások és örökös egymásra találások sorozata volt. Léda is hazajött olykor Párizsból, Ady is kiutazott hozzá, és ez a távolság erősítette, táplálta szerelmüket. Ez a messzeség tette Lédát az álmok sejtelmes, izgató asszonyává. A Léda-versek sokasága mind ebből a távollétből született. A távolból élő vágy az elérhetetlenért, az igazi asszonyért, az édes kín és az édes szenvedés, ez ad tartalmat Adynak Lédához kötődő szerelméhez, ez emeli ezt a szerelmet a hétköznapok fölé. Az első percek felemelő érzése után azonban már ott van Adyban a megszokottság, a semmi új érzése, ami új értelmet adna szerelmüknek. Ady szinte vágyik az önsanyargatás kéjére, mert ezzel teszi Lédát azzá, ami. Így tudja és így akarja megtartani őt. Szereti, mégis benne él a félelem a megszokottól. Nem akarta, hogy Léda megszokottá váljon számára, szerette volna másnak, elérhetetlennek, megismerhetetlennek látni őt. Jól tudta, ha ez az érzés eltűnik, vele tűnik Léda is.

 (Claude Monet festménye)