2014. február 24., hétfő

Mennyit mutatunk magunkból?

A mai világban egyre kevesebb magánélettel rendelkezünk. Az internet segítségével könnyen megtudhatunk másokról szinte mindent. A közösségi oldalakon elég sokan lelkesen osztogatják az információkat magukról, hogy mikor mit csinálnak, mit esznek, milyen filmet néznek, mit hallgatnak, kivel találkoznak, hova mennek, milyen órán ülnek, mit tanulnak éppen, és még sorolhatnám... Ugyanakkor mindez képek formájában is megjelennek.
Így szinte eltűnik a magánélet fogalma. Egyes embereknek minden mozzanatáról tudomást szerzünk. Az én tapasztalataim alapján olyan emberekről, akiket csak látásból ismerek, akik még köszönni se hajlandóak, ha szembe jönnek velem az utcán, de amint meglátom, beugrik például egy kép, hogy mit vacsorázott tegnap este. Pedig egyáltalán nem érdekel, akaratomtól függően kapom/kapjuk az olyan információkat egyes emberekről, amikhez amúgy közünk se lenne. Aztán vannak, akik az ilyen netes kérdezős oldalakon szintén mindent megosztanak magukról, minden kérdésre válaszolnak. Kíváncsiságból van, hogy beleolvasok egy-egy ilyenbe, néha meg csak nézek nagyokat, hogy "most ezt miért kellett?" Ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy miért jó az nekik, hogy teljesen magánjellegű dolgokat bárki elolvashat róluk? Mindemellett kíváncsi lennék arra is, hogy vajon a szülei is ennyi mindent tudnak...?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése