Káin féltékenységből ölte meg testvérét, mert rá Isten nagyobb figyelmet szentelt. Nem azért ölt, mert nem szerette Ábelt, hanem mert úgy gondolta, ha megöli, azzal majd ő megkapja azt a figyelmet, amit Ábel kapott. Miután rájött, hogy rosszul cselekedett, véleményem szerint biztos, hogy megbánta.
Ábel mégiscsak a testvére volt, valamilyen szinten szerette is (még ha féltékeny is volt rá). Amit tett, hirtelen felindulásból tette, mert akkor a haragtól így látta helyesnek. Isten elég nagy büntetést szabott rá, amiből rájöhet, hogy mekkora hibát követett el azok ellen, akiknek ő fontos volt. Mert nem csak Ábellel tett rosszat: elvett egy életet azoktól is, akik szerették őt.
Ez a példa előfordulhat bármilyen testvérpárnál. Hirtelen haragból mondhatunk olyat testvérünknek, amit nem is gondolunk komolyan. Vagy épp tehetünk kárt egy olyan dologban ami testvérünknek fontos, csak azért, mert haragszunk rá valami miatt. De ezeket később mind megbánjuk, mert rájövünk, hogy egy féltékenység (vagy bármi más) miatti veszekedés nem vezet semmi jóra, jobb a béke, mint az állandó harc egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése