Két testvér, két nőtípus

Antigoné és Iszméné két teljesen más jellem, teljesen különböző érvekkel és gondolatokkal. A mű során Antigoné érveléseit tartottam szimpatikusabbnak, mert ő egy olyan példa volt, akiről megtudtuk, hogy a családja tiszteletéért bármire képes, még az önfeláldozásra is. Az, hogy megadja testvérének a végső tiszteletet, számára természetes volt, még ha meg is tiltották. Nem tartott a büntetéstől, csak a saját feje után ment, még testvére meggyőző szavait is figyelmen kívül hagyta. Ilyenkor néha belegondol az ember - vajon én is így döntöttem volna? Az lehet, hogy Antigoné jelleme szimpatikusabb volt, de én, személy szerint, nem biztos, hogy eldobtam volna az életemet hogy megvédjem a családom becsületét. Iszméné szerint ők tartoztak annyival, hogy fennmaradjon a családjuk többi tagja. Én ezzel a gondolattal is egyet értek. Hogy ha arról kéne dönteni, hogy én hogy cselekedtem volna ebben a helyzetben, nem tudnék egyértelmű választ adni. Hogy ha a két nőtípust nézem, akkor viszont Iszméné az, aki típusban közelebb áll hozzám.