Rózsa neve - vélemény

Ez a film nem igazán tartozik a kedvenc műfajú/fajtájú filmjeim közé. Önszántamból le se ülnék egy ilyen filmet megnézni. Kezdetben ezért sem kötött le annyira, az ilyen jellegű filmeknél kell egy izgalmas fordulópont, ami arra késztet, hogy "na, akkor mostantól figyelek, mert ez érdekel".
Végül is eljött ez a pont, és elkezdtem érdeklődve figyelni a történéseket, egyre érdekesebbnek találtam ezt a nem mai filmet. Tetszett, hogy minket, a nézőket  is gondolkozásra késztetett. Volt benne pár érdekes jelenet, amiket kihagytam volna. Ez lehet csak azért van, mert nem az ilyen filmekhez vagyok szokva.
Ez a film tökéletesen jó volt arra, hogy betekintést nyerjünk a középkori életbe. Érdekes, hogy a szerzetesek teljesen megvetették a nevetést, a testi örömöket, és a nőkre is úgy tekintettek, mint magára az ördögre.
Jó pont azért, hogy tettek bele valami csavart, nem csak egy sima történetről van szó, hanem krimiről. Így érdekesebbé vált a film. Gondolom nem azért készült, hogy jó pár év múlva levetítsék középiskolás gyerekeknek, hogy ebből tanulják a középkori szerzetes rendek világát, de így sokkal hatékonyabb és érdekesebb volt a "tanulás" (vagyis a filmnézés).

Kis bűnök - nagy bűnök

Dante olyan bűnöket, bűnösöket vázolt fel, amik nekem eszembe sem jutnának egy ilyen kérdésnél. Olyanokra gondolok itt, mint például a torkosok, falánkok, hízelgők, viszályszítók... Ha jobban belegondolok, igen, ezek is lehetnek bűnösök valamilyen szinten, de nekem arról a szóról, hogy bűnös, ezek nem jutnak eszembe.

Mi számomra a legkomolyabb bűn?
Erre nehéz választ adni. De azt hiszem, a gyilkosság az, ami számomra a legkomolyabb és legkegyetlenebb bűn. Elvenni egy másik ember életét. Nem tudhatjuk, lehet éppen egy olyanét, aki még szeretett volna élni. Akinek barátai, szerelme, szerető családja volt... De ha nem is így van, akkor sincs joga senkinek sem kioltani egy másik ember életét. Persze vannak azok is, akik önvédelemből ölnek. De az már másik téma...
 Ami még számomra érthetetlen, az az öngyilkosság. Rengeteg olyan ember lesz öngyilkos, akiknek nincs meg a nyomós okuk rá. Éppen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ők elképzelték, mélyponton vannak, magányosak és kirekesztettek. Azt gondolom, mindenre van megoldás. Ha türelmesek vagyunk és kitartóak, ki lehet mászni abból a gödörből. Bár én ezt nem érthetem, szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben, de úgy gondolom, nem is leszek. Az öngyilkosság nálam még ilyen helyzetben sem jöhetne szóba.

Helyesírás

Mennyire fontos a helyesírás? Fontos-e egyáltalán? Ezen sokszor elgondolkozok, amikor a közösségi oldalakat olvasgatom. Nem telik el olyan nap, amikor ne találnám szembe magam a legborzasztóbb szavakkal.
Ilyenkor elgondolkozok, hogy vajon tényleg ennyire műveletlen néhány ember, és nem bírt megtanulni egy olyan egyszerű dolgot, amire ha odafigyelünk, igenis képesek vagyunk arra, hogy helyesen leírjunk egy szöveget? Vagy pedig ennyire értékét vesztette már az egész? Persze egy közösségi oldalon minek is odafigyelni, azt úgysem osztályozzák, ott nem számít, mindenki érti a lényeget, akkor minek is helyesen írni?
Mindig is zavart, ha ilyet láttam. Velem is előfordult már, hogy nem figyeltem oda, siettem, nem érdekelt... De mostanában próbálok odafigyelni arra, hogy legalább ha olyan helyre írok valamit, amit több ember lát, legalább a helyesírásom legyen rendben. Mert az az embert is minősíti, hogy mennyire művelt, mennyire figyel oda.
Nagy hátrány, ha sokszor megfeledkezünk az odafigyelésről, mert belénk rögzül. Előfordult már, mikor pár éve annyira hanyag volt a helyesírásom a közösségi oldalakon, hogy dolgozatokban sokszor elgondolkoztam olyan szavakon, amiken azelőtt soha. Ezért is lenne érdemes odafigyelni arra, hogy helyesen írjunk az iskolán kívül is, mert, ha úgy vesszük, ez is egyfajta gyakorlás lehet erre.